Csecsemő:

Szülőkkel konzultáció, akik a terápia során részt vesznek a folyamatban.
Csecsemőkorban a gyerekek testi tünetekkel jeleznek, általában étkezési és/vagy ürítési, vagy alvás problémákkal. Ilyenkor a baba-mama konzultáció a leghatékonyabb. Néhány alkalom után tanácsadással a probléma rendezhető.


Kisgyermek:

Előzetes konzultáció, megbeszélés a szülőkkel.
A szülő nem vesz részt a terápiás folyamatban, de igény szerinti közös megbeszélés.

Az óvodás gyermek, ha gondja van, nem tudja szavakba önteni. Tünetek beszélnek helyettük. Ez lehet dadogás, bepisilés, bekakilás, alvászavar, nyugtalanság, dadogás, hajtekerés, körömrágás, ticc, állandó torokköszörülés,félelmek, szorongás stb.
A gyermek nem szenved feltétlenül a tüneteitől, először inkább a felnőtt veszi észre a zavart. A terápiás munka játékok segítségével történik. A játékokban, rajzokban a gyerekek észrevétlenül elmondják, mi okozza a zavart.
Az eljátszott anyag a szakember számára világosan kirajzolja a problémát. A megoldáshoz általában a felnőtt vagy a család bevonása is szükséges.


Iskolás:

Előzetes konzultáció, megbeszélés a szülőkkel.
A szülő nem vesz részt a terápiás folyamatban, de igény szerinti közös megbeszélés.

Tanulási, magatartásproblémák, figyelemzavar, szorongásos tünetek fordulnak elő leggyakrabban. Mint a kisgyermekeknél is, itt is a tünet jelző szerepet hordoz. Nem a tünetet kell megszüntetni elsősorban, hanem a mögötte rejlő mélyebb zavart. Ennek feltárása életkortól függően történhet játékosan, vagy beszélgetéssel.
Pszichológiai tesztvizsgálatok segíthetnek képességek, érzelmi állapotok pontosításában.
A felnőtt bevonása csak akkor történik meg, ha ez a probléma megoldásához szükséges.